Gyere Fehérvárra!Operatőr, Vörösmarty Színház
Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy nem tudnának máshol élni, mint ahol születtek… Pedig ez nem igaz…. Bátornak kell lenni és megpróbálni.
Kalandos út vezetett Székesfehérvárig. Soha nem gondoltam, hogy valaha itt kötök ki. Persze, a mai eszemmel ezt cseppet sem bánom, de srác koromban a szülővárosom volt a mindenem. Tősgyökeres sárospataki vagyok, édesanyám és a testvérem még most is ott élnek. Érettségi után hamar rájöttem, hogy Sárospatakon nyugdíjasnak és diáknak lenni a legjobb a világon, de számomra munkalehetőség az nincs. Miskolcon elvégeztem egy fényképész iskolát, majd Sátoraljaújhelyre kerültem a Zemplén Tv-be, operatőrként. Nem találtam a helyem, egy év után felvettem a vándorbatyut, és elkerültem Debrecenbe, ahol szintén tévéztem. Majd Nyíregyháza következett, ahol egy fotós üzletet vezettem. Egy év után megszűnt az állásom, és visszamentem Miskolcra. Miskolc pont olyan, mint amilyennek az Edda megénekelte… Nem volt maradásom. Budapestre kerültem, de a légkör erősen nyomasztott: egyszerűen nem tudtam megszokni. Pedig a fővárosunk gyönyörű, tel olyan helyekkel, amiket imádok, és végtelen számú szórakozási lehetőséggel. Én hegyek között nőttem föl, és ezt az emeletes házak nem pótolták… Egyik barátom adta a tippet, hogy próbáljam meg Fehérváron. Veszteni valóm nem volt. Vettem egy újságot, néztem albérletet, kivettem, és felhívtam a tv-t, van-e itt betölthető állás? Azonnal behívtak, már aznap ott fogtak stúdiómunkára, és másnap bemutattak Sipos Józsefnek, a Fehérvár TV legendás igazgatójának, akivel egymásra kacsintottunk, és tudtuk, hogy ennek köztünk országos cimboraság lesz a vége. Sipinek volt egy álma: olyan eseményt akart létrehozni, ahol az emberek együtt főznek, majd egy óriási asztal mellett együtt falatoznak. Boldog vagyok hogy, ebben a segítségére lehettem. Mára már nincs fehérvári, aki ne főzött-evett-mulatott volna a méltán híressé vált Lecsófőző Fesztiválon.
2002 óta élek Fehérváron. Van egy kis lakásom, és nagyon szeretek itt élni. 2010 óta a székesfehérvári Vörösmarty Színházban dolgozom operatőrként. Rengeteg érdekes és tehetséges embert ismertem meg, és az elmúlt közel 15 év alatt otthonom lett a város. Az emberek befogadtak, én pedig tényleg jól érzem magam itt. Nem nagyon hagyom el Fehérvár közigazgatási határait, csak amikor hazalátogatok. Itt megtaláltam mindazt, ami egy teljes és boldog élethez kell. Mindazt, ami számomra életfeltétel. Szeretem a munkám is. Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy nem tudnának máshol élni, mint ahol születtek, vagy mással foglalkozni, mint amit eredetileg elképzeltek maguknak. Pedig ez nem igaz. Az ember tud élni mindenhol, alkalmazkodni is tudunk, nem igaz, hogy nem. Bátornak kell lenni és megpróbálni. Én sokféle munkát végeztem már eddigi életem folyamán, több városban is éltem, míg végül Fehérváron kötöttem ki. Most már igazán tudom értékelni azt, hogy milyen az, amikor számítanak rám, amikor azt csinálhatom, amit szeretek, és ott, ahol szeretek élni.